Festetics Imre

Festetics III. Pál és Bossányi Julianna fia
Császári és királyi kamarás, tudós állattenyésztő
Ság, 1764. december 2. – Kőszeg, 1847. április 1.

„2. A nagyszülők azon tulajdonságai, amelyek különböznek utódaik tulajdonságaitól, ismét megjelennek a következő nemzedékben.

3. Azok közé az állatok közé, amelyek több nemzedéken keresztül birtokában voltak a nekik megfelelő sajátosságoknak, olyan utódok is kerülhetnek, amelyeknek eltérő jellegzetességei vannak.”
(Részlet Festetics Imre 1819-ben megjelent, „A természet genetikai törvényei” című tanulmányából, 1819)

Amikor 1803-ban Festetics Imre egy kis merinói juhnyájjal kezdett el foglalkozni, nem is sejthette, hogy több éves megfigyelésének eredményeként megírt tanulmánya a tudománytörténet egyik fejezete lesz. A kőszegi gróf éveken át feljegyezte a juhai tulajdonságait. 1819-ben a német nyelvű Oekonomische Neuigkeiten und Verhandlungen című lapban közzé tette megfigyeléseit. Tanulmányában négy pontban foglalta össze az öröklés szabályait, amelyek ma is a öröklődéstan fontos alapelvei. Ő írta le először a genetika szót is. Festetics Imre megfigyelései nyomán kimondta a később Gregor Mendel nevéhez fűződő egyik tételt, ami szerint a nagyszülők tulajdonságai a második utódnemzetségben jelennek meg (2. pont). A gróf kimondta a mutáció alapelvét is (3. pont). Sajnos munkássága feledésbe merült, azonban az 1980-as évektől Festetics Imre neve újra megjelent a genetika történetében, mint olyan emberé, aki megelőzte a korát.

1764: megszületett Ságon
1791: feleségül vette Boronkay Krisztinát
1803: juhtenyésztésbe fogott birtokán
1812: feleségül vette Vízkeleti Borbálát
1819: megjelent „A természet genetikai törvényei” című cikke, amelyben elsőként írta le a genetika alapelveit és a genetika szót
1847: meghalt Kőszegen